VILÁGÍTÓ DÁVID
Szeretem azokat a tereket, amelyek első pillantásra meglepnek, mégis természetesnek hatnak. Ennél a lakásnál minden Michelangelo Dávidjával kezdődött. A műalkotás nemcsak dekorációként, hanem fényforrásként is új szerepet kapott, és ez a gondolat határozta meg az egész enteriőr karakterét.
Mikor lehetőségem nyílik egy kicsit elrugaszkodni a visszafogottabb tervezéstől, mindig örömmel engedek teret a játékosságnak. Régóta lenyűgöznek az úgynevezett „rágógumis” faliképek, amelyek évekkel ezelőtt Erzsébet királynő portréjával váltak ismertté. Számomra azonban mindig Michelangelo Dávid-szobra jelentette az igazi inspirációt. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogyan lehetne ezt a motívumot egy enteriőr részévé tenni úgy, hogy ne csupán dekoráció legyen, hanem valóban a tér egyik meghatározó eleme.
Ennek a lakásnak a koncepciója is ebből az ötletből indult. A nappali központi eleme a nagyméretű Dávid-ábrázolás, amelyet azonban nem a megszokott formájában jelenítettem meg. A szobor szájából kiemelkedő gömb formájú fali lámpa egyszerre idézi meg a jól ismert „rágógumit”, miközben valódi térbeli elemmé és hangulatvilágítássá válik. Így a műalkotás nem csupán látványelem, hanem aktív résztvevője is a térnek.
Mindez egy klasszikus polgári lakás környezetében kapott helyet, ahol a nagy belmagasság, a gazdagon díszített stukkók, valamint az eredeti ajtó- és ablakkeretek különleges karaktert adnak az enteriőrnek. Fontosnak tartottam, hogy ezek a történeti értékek megmaradjanak, miközben kortárs bútorokkal és letisztult formavilággal új életre kelnek. Hiszek abban, hogy a régi és az új nem kioltják, hanem erősítik egymást, és ettől válik egy otthon igazán időtlenné.
Sokan talán első pillantásra hiányolnák a televíziót, pedig természetesen helyet kapott a nappaliban – egyszerűen csak elrejtettem az ülőgarnitúrával szemben álló beépített szekrényben. Így a figyelem nem egy képernyőre, hanem magára a térre, a fényekre és az enteriőr hangulatára irányul.
A semleges, természetes árnyalatokat egy karakteres terrakotta színnel egészítettem ki, amely melegséget és otthonosságot visz a térbe. Ez a hangsúlyos tónus végig kíséri a nappalit, az étkezőt és a konyhát is, finoman összekapcsolva a helyiségeket egy egységes, harmonikus egésszé.
A konyhát és az étkezőt egyetlen közös térként alakítottam ki, így a lakás központi találkozóhelyévé vált. A nappaliban megkezdett koncepció itt is tovább folytatódik: a szobrászati motívum ezúttal a mennyezeten jelenik meg egy nagyméretű, fekete-fehér mennyezeti grafikaként, amely finoman utal az előző helyiség karakteres faliképére.
A nappaliban alkalmazott anyaghasználat és színvilág itt is visszaköszön, hogy a különböző funkciójú terek egységes egészet alkossanak. A meleg diófa felületek, a matt fehér bútorok, a terrakotta árnyalatok és a fekete részletek kiegyensúlyozott, időtálló összhatást teremtenek.
A konyhát egy egyszerű, letisztult kialakítású szigettel egészítettem ki, amelyet egy nagyméretű étkezőasztallal kapcsoltam össze. Számomra fontos volt, hogy az étkezés ne külön funkcióként jelenjen meg, hanem természetes folytatása legyen a konyhai térnek, így a családi és baráti együttlétek valódi központja jöhetett létre.
A polgári lakások egyik legszebb adottságának mindig is a halszálka mintás tölgyfa parkettát tartottam, ezért ennél a lakásnál sem volt kérdés, hogy ezt választom. A meleg faanyag nemcsak otthonos hangulatot teremt, hanem végig vezeti a tekintetet az egész enteriőrön, finoman összekapcsolva a nappalit, az étkezőt és a konyhát. A terrakotta szín tudatosan ismétlődik mindhárom helyiségben, így egyszerre ad karaktert a térnek és biztosít harmonikus egységet.
Hiszem, hogy a jó enteriőr nem a bútorokról vagy a dekorációról szól, hanem arról az érzésről, amely minden alkalommal fogad bennünket, amikor hazaérünk.
